Inaka Isha – Egy falusi orvos

Nagyon nehéz egy ennyire kísérleti és egyedi darabbal megfelelően igazságot tenni. Hiszen nagyon nehéz konvencionális módon nekiveselkedni és lehántani a rétegeit, hogy végül elmondhassuk róla azt, hogy immáron nyitott könyv számunkra minden egyes perce. Ezek a művek sokkal inkább személyre szabott élményt, mint általános megoldást hordoznak, ami személyenként változik.

De mi is az Inaka Isha? Pszichedelia magas fokon, olyan szintű megszólalással, ami percekig képes minket csüngve hagyni egy-egy momentumán. Az anime megtekintése előtt gyorsan elolvastam az alapot képző Kafka novellát (amit meleg szívvel ajánlok mindenkinek, mint előfeltételt) és amellett, hogy szórul szóra adaptálták, még hozzáadták ezt a rémálom szerű, hasadt öntudatból kifejlődő cseppfolyós őrületet, ami szinte kellemetlen hellyé varázsolja a fotelünket. Mintha egy durván megrajzolt Rorschach-teszt hömpölygését néznénk egy koszos, rozsdabarna, karcos filteren keresztül. Nem tudom miért, de valahogy úgy érzem, hogy igen domináns kép benne ez a folyó, pasztelles áramlás. A teljes játékidő alatt likvid vonalak járják be a látottakat, mely jelenség ahhoz hasonlatos, amikor megdörzsöljük a csukott szemünk, majd kinyitjuk és kis plazma papucsállatkákat látunk lebegni szaruhártyánk előtt. Az ehhez hasonló apró effektek sugallják azt, hogy ami előttünk van, az egy teljesen torzult rémálomvilág. Maga a megvalósítás is ezt a plasztikus modort követi, mintha olajos alapra durva ceruzával rajzolták volna fel az idomokat.

Ezen felül a képek szervezése is megér egy misét. A különféle emberi perifériákból álló hátterek egyszerre ámítanak el és sokkolnak le. Olyan motívumokkal is találkozhatunk, amelyek egyértelműen kifejezik a rövid történet kapcsolatát az emberi pszichével. Olyan látványos megoldásokkal találkozhatunk, mint a tájon szerteszét elszórt emberi fejek, amikbe ajtók vezetnek, vagy a cselekmény szempontjából fontos recept felírása. Nem tudom hányan ismeritek azt a “kísérletet”, hogy az alany megfog egy ceruzát és teljesen találomra elkezd írni egy papírlapra úgy, hogy nem néz a papírra és nem vezeti magát a tollat tudatosan, csak hagyja, hogy a tudatalattija irányítsa azt. Aki ismeri ezt a módszert és látta azt a bizonyos receptes jelenetet, az könnyedén meghúzza a párhuzamot. Egy újabb utalás az elménk legsötétebb, legösztönösebb részére.

A rajzolásról már volt szó, de annyit még megemlítenék, hogy a perspektívák teljes mértékben hiányoznak. Úgy szelik át a képernyőn látható formák a síkot és a teret, ahogy akarják. Minden alakzatnak és formának önálló élete van. Semmi se szab nekik határt, fittyet hánynak minden metszésnek és kompozíciónak. Teljesen absztrakt módon képesek fejlődni az idomok, átfolyni egy másik formába, vagy éppen darabosan transzformálódni. Olyan szinten képes néha kihúzni a talajt a realitás alól ez a darab, hogy néha már némi szintetikus bűbájt vélünk felfedezni.

De eléggé kezd ez az írás kiszaladni a kezeim közül. Nehéz megállni azt, hogy ne boncolgassuk még oldalakon keresztül, de nem akarok senkit se fárasztani az én személyes igazságommal. Aki egy kicsit is érzi magában a potenciát, hogy képes egy ilyen összetett, nehéz, egyedi hatásmechanizmussal rendelkező alkotást befogadni, az nyugodtan vesse bele magát az Egy falusi orvos savas pszi világába, hogy egy saját interpretációt állíthasson elő. Én csak annyit mondok, hogy megéri.